Március 28. (kedd):
A találkozási pont Keszthelyen volt a Tulipán Vendégházban. Odautazás közben megtapasztalhattuk a MÁV által előre bejelentett vonatpótló buszozást, és az előző napi vasúti villamos felsővezeték szakadás késleltető hatását is. Mások tudva a vonatpótló buszt, végig buszoztak, bár Hévízen át kellett szállniuk. Kivételesen Győr felől volt jó a vonattal való közlekedés.
A szállás elfoglalása után „bemelegítő” túrával kezdtünk:
Keszthelyről busszal utaztunk Rezi község buszfordulójáig, tovább gyalogosan Gyöngyösi Csárda – Egregy – Hévíz útvonalon. A túratáv: 10,5 km volt. Végig kellemes időjárás volt, szintkülönbség inkább csak „negatív”, erős és hideg szeles szakasz csak kb. 1,5 km-en volt a Gyöngyösi Csárdától a nyílt országúton, de utána a „hátszél” segített, ill. az erdőben nem éreztük a szél kellemetlen hatását.
[1]
[2] 
[3]
[4]
[5] Egregyi lakóház kertjében találó megjegyzés a szemetelőknek. Ez alap!, hogy a zsákunkban egy üres zacsiban gyűjtsük a "göngyöleget" és vinni kell haza.
[6]
Ezen a fotón Hévíz határában az egregyi Árpád-kori templomnál (Szent Magdolna Templom) a teljes csapat.
[7] 
[8]
Időztünk az Egregyi-templomnál (be is mehettünk), majd a Római kori emlékeket tekintettük meg Hévízen. Hévízen volt a vacsora, a Gyöngyvirág Étteremben. Vacsi után busszal Keszthelyre, majd gyalog a közeli szállásra.
Március 29. (szerda)
Három túratársunk ezen a napon a hévízi Tó-fürdőzést választotta.
Az időjárás jó volt: már nem volt erős szél, kora-tavaszi a hőmérséklet, kevés napsütés.
A gyalogos turisták autóbusszal utaztak Zalaszántó Hidegkút autóbusz megállóhelyig. Innen már gyalog a Zalaszántó buddhista emlékhely (Béke Sztúpa) – Zalaszántó község – Rezivár –Rezi útvonalon. A Sztúpa és a Rezivár kitérő volt az OKT nyomvonalról, de megérte felkeresni e helyeket is, ha már úgy is ott voltunk. A Sztúpához felfelé menet rengeteg megvehagyma volt, szedtünk belőle keveset.
[9] 
[10]
[11]
A képen medvehagyma mező a „Kő orra” magaslatról lefelé Lesenceistvándra.
A Sztúpa mellett ajándék bolt is volt, néhányan apróságokat vásároltunk, az itt kiépített pihenőhelyen ebédeltünk, a szendvicsek mellé a frissen szedett medvehagymát is. Itt egyedi „Sztúpás” bélyegző lenyomatot is lehetett kérni a KÉKTÚRA füzetünkbe.
[12] 
[13]
Faragott útszéli keresztek, szoborcsoportok.
Zalaszántón feltűnően sok volt, de nagyon szép volt Lesenceistvándon is.
[14]
[15]
A Rezivárhoz felkapaszkodás közben is rengeteg medvehagyma volt, de itt már nem szedtünk medvehagymát, mert minden energiánkat a várhoz vezető tartós és meredek emelkedő kötötte le. A várból azonban szép kilátás volt a környékre.
[16]
[17]
[18]
[19] A Rezivárban.
Ma fáradtan értünk a szállásra, kb. 18 Km távolság és jelentős szintkülönbséget győztünk le. Felmentünk a Kovácsi-hegyre (316 m) a Sztúpához, majd le Zalaszántóra és még onnan is lejjebb, utána újra fel a Rezivárhoz, a Meleg-hegyre (415 m).
Március 30. (csütörtök)
Ezen a napon mindenki gyalogtúrázott.
Ketten busszal mentek Zalaszántó Hidegkút autóbusz megállóhelyig, és onnan Sümegig mentek gyalog az OKT 02. szakaszán, ott megnézték a Sümegi Várat is.
A többiek Keszthelyről átszállással, tehát két busszal Vállus községig, és innen az OKT kék jelzésen Tapolcáig, a Lesencefalu-Szőlőhegy –„Kő orra” nevű magaslat – Máté-kút Lesenceistvánd szőlőhegy – Lesenceistvánd. Lesenceistvándról az új útvonalon vezetett kéksáv jelzésen mentünk Tapolcára.
Válluson egy kis keresgélés után találtuk meg a KÉKTÚRA-bélyegzőt, mert a túra napunk előtt kb. két héttel a bélyegzőt áthelyezték a temető melletti információs táblához.
A Szőlőhegyre felkapaszkodtunk, onnan gyönyörködhettünk a Tapolca-medence és környéke „tanú”-hegyeiben, és ráláttunk a Balatonra, a Szigligeti-öbölre. Napsütéses időben még napozni is lehetett a szőlőhegyi pihenőhelyen.
[20] 
[21]
[22]
[23]
[24]
Lesenceistvándra lefelé menet megint medvehagyma szedés volt. Lesenceistvánd Zrínyi u. 30 cím alatt egy másfél éve megnyitott vendéglátó egység működik, a „Mi kis teraszunk”! Egyedi bélyegző lenyomatot is adtak a KÉKTÚRA füzetünkbe, de volt itt lángos, sör, és mosdó is.
A Lesenceistvándtól Tapolcáig szinte végig vízszintes terepen mehettünk. Útközben találkoztunk „Mehemed” teheneivel, és a tehénKÉK elejtett „tányér aknáival” a felhagyott lőtéren, Tapolca előtt.
[25] 
[26]
[27] 
[28] 
[29]
Túratársunk nyitottabb szemmel járt, mint az élen haladók, Ő meglátott/talált egy kb. 60 cm hosszú, szép ágas szarvas agancsot (lefotózta és otthagyta).
[30] 
[31] 
[32]
Tapolcára beérve még volt időnk a Keszthelyre menő vonat indulásáig, így meglátogattuk a Borostyán cukrászdát (igen cuki sütik voltak!).
A Túratáv kb. 17 km volt, de jobb időjárásban, kevesebb szintkülönbséggel, így kellemes fáradsággal érkeztünk a szálláshelyünkre.
Március 31. (péntek)
Szabadprogram. Több túratárs Keszthely belvárosát, a keszthelyi Helikon Festetics Kastélyt, illetve a kertjében található Pálmaházat és Madárkertet látogatta meg. Voltak, akik a Hintókiállítást, illetve a Vadászati Kiállítást is megtekintették. Hazautazás egyénileg történt, már vágányzárak nélkül.